Irányítási feltételek
Vegyük a standard testtartást szabványnak, és az előírt azimut kifejezésekkel írjuk le helyesen az emberi minta különböző szerveinek és struktúráinak egymáshoz viszonyított helyzetét.
1. Felső és alsó: Az anatómiai testtartás szerint a fej felsőbbrendű, a lábak alsóbbrendűek. Az összehasonlító anatómiában vagy az embriológiában az állat és az embrió helyzete közötti kapcsolat miatt gyakran a craniálist használják a superior helyett, és a caudálist az inferior helyett.
2. anterior és posterior: akik a test ventrális felületére támaszkodnak, azok elülsőek, a hátra támaszkodók pedig hátsóak. Általában ventralisnak és dorsalisnak nevezik az összehasonlító anatómiában. A tenyeres és a háti szót gyakran használják a kezek leírására.
3. Medialis és lateralis: A test középvonalát vegyük standardnak, a középvonalhoz közelebbi a medialis, a középvonaltól viszonylag távolabbi pedig a lateralis. Például a kéz hüvelykujja lateralis, a kisujja pedig medialis. A felső végtagok szerkezetének ismertetésekor, mivel az ulna és az alkar radiusa egymás mellé kerül, az ulna a medialisban, a radius pedig a lateralisban van, a medialis helyett az ulnaris, a lateralis helyett a radiális használható. Az alsó végtagokon egymás mellett található a tibia és a fibula, a tibia a medialisban, a fibula pedig a lateralisban, így tibialisnak és fibulárisnak is nevezhetők.
4. Belső és külső: bizonyos szerkezetek és az üreg közötti kapcsolat jelzésére szolgál, és meg kell különböztetni a belsőtől és a külsőtől.
5. Felületes és mély: A testfelszínhez közeli részt felületesnek, a testfelülettől viszonylag távol eső részt mélynek nevezzük.
6. Proximális és disztális: A végtagokban a részek közötti kapcsolatot gyakran proximális és disztális írja le, vagyis a törzs közelében lévő gyökér proximális, a viszonylag távoli vagy disztális rész pedig disztális.
Nyelv
